"Melletted jobb emberré váltam."

Egészen idáig nem értettem ezt a mondatot, illetve inkább nem éltem át. Nem értettem, hogyan lehetséges hogy jobb ember legyek pusztán attól, hogy valaki van mellettem. De most, hogy ennyire mélyen és visszavonhatatlanul szeretek valakit, végre értem. Ha rossz kedvem van, miatta kezdek el mosolyogni, ha negatív dolgok jutnak eszembe, őmiatta hessegetem el őket. Ezekre mind ő tanított meg, ő húzott ki egy olyan mély depresszióból, ami akár rosszul is végződhetett volna, és ezért mindig hálás leszek neki. Azzal, hogy belépett az életembe, elindított egy olyan folyamatot, ami által sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

Amikor elkezdtünk beszélgetni még azt gondoltam magamban, hogy itt egy újabb fiú, aki ugyan szívdöglesztően néz ki, de szexnél többet úgysem akar. Jó volt vele beszélgetni, humoros és szórakoztató volt. Mivel én inkább kapcsolat párti vagyok, egy darabig nem írtam neki, feleslegesnek tartottam, hiszen a céljaink mások voltak. Aztán egy nap felrakott egy képet, amin a kedvenc autómban ül. Azonnal írtam a kép alá, hiszen ez nem egy olyan kocsi, ami baromi jó vagy drága, szinte már oldtimernek számít. Ez indította el a beszélgetésünk második felét, ami oda vezetett, hogy megbeszéltük hogy másnap átmegyek hozzá. Nagyon izgatott voltam, hiszen amikor az első képet láttam róla, már akkor éreztem valami ellenállhatatlant. Kijött elém a villamosmegállóba, beszélgettünk az úton, de szinte semmire nem tudtam koncentrálni, annyira dobogott a szívem. Vittem bort, így amikor megérkeztünk, elkezdtünk iszogatni. Így már kicsit oldottabb volt a hangulat, szinte mindenről beszélgettünk. Mesélt a családjáról, hogy milyen volt a gyerekkora, vicces sztorikat kiskorából.Elkezdtünk a könyveiről beszélgetni, hogy melyik olvasta és melyik milyen volt, és ez hozta meg az áttörést, hiszen így csattant el az első csók. Úgy éreztem magam mint egy 14 éves kislány, akit először csókoltak meg. Ezt az érzést kerestem azóta, hogy az előző barátommal vége lett, és lám, mellette megtaláltam már az első találkozásnál.

Először csak szexpartnerekké váltunk, de minél többször találkoztunk, én annál jobban beleszerettem. Egyre jobban szükségem volt arra, hogy hozzábújhassak, hogy rám nevessen, hogy megcsókolhassam. Nem mondtam ezeket neki, mert nem tudtam, ő mit is érez valójában.

Lényeg a lényeg, hogy azóta sem vagyunk együtt, viszont nekem ez minden álmom. Boldoggá szeretném tenni, de azóta nagyon sok mindent elrontottam, amiket most próbálok helyrehozni. Nem tudom hogyan és hogy mennyi időbe fog telni, hogy bebizonyítsam neki, én más vagyok mint azok a lányok akik összetörték a szívét, de nem érdekel. Az életemnél is jobban szeretem, és ha 2 évet kell rá várjak, akkor megteszem. Nem érdekel, hogy mibe fog kerülni, csak a cél lebeg a szemem előtt: hogy a barátnőjeként boldoggá tehessem.

Megosztás a facebookon